Vajon a hiány vagy az érték az, amire figyelmünket irányítjuk? Hogyan függ össze a bennünk levő értékek tudatosítása a másokhoz való viszonyunkkal? Van-e kapcsolat a szemléletváltás és az önismeret között? Mik a lehetőségeink: passzívan várakozva bosszankodunk vagy változtatunk a saját kommunikációnkon?
Ma reggel a Millásreggeli adásában érdekes beszélgetés zajlott a jó és rossz marketing témából kiindulva, egy nagy társadalmi felzúdulást keltő video kapcsán. Izgalmas beszélgetés volt, amiben előkerült több, szerintem nagyon értékes gondolat. Például az egyén felelőssége abban, hogy mit néz, mit olvas és miről beszél. A beszélgetés ezzel a gondolattal zárult: „Sajnos az érték alapú párbeszédnek kevés helye van.”
A beszélgetés a 32. perctől indul, itt tudjátok meghallgatni .
( Ezúton köszönöm a műsorvezetőknek és a stábnak a sok értékes tartalmat és gondolatot, amivel évek óta bearanyozzák a reggeleim. )
Hasonló gondolat fogalmazódott meg bennem egy hete, amikor a téma kapcsán megjelenő „válasz” cikkeket olvastam. Azt tapasztalom, hogy nagyon sokat foglalkozunk másokkal, mások jó vagy gyakrabban a rossz megnyilvánulásaival. Nagyon szeretnénk egy kellemesebb világot magunk körül, mégis még mindig sokkal több a negatív kritika, mint az értéket kiemelő, megértésre törekvő beszélgetés. Van látható fejlődés, egyre többen választjuk azt a lehetőséget, hogy az értékről, értékesről beszélgetünk és akár egy általunk nem elfogadható üzenetről is olyan módon cserélünk gondolatokat, ami előre visz.
Azt gondolom mindez rajtunk múlik. Azt gondolom sokkal többet tehetünk azért, hogy szemlélet váltás történjen, mint gondoljuk.
Azt gondolom, hogy mindez legfőképp azon múlik, hogy a magunk szemléletén tudunk-e változtatni vagy mindig csak a másikén szeretnénk.
Azt gondolom, hogy a másik szemléletének módosításához önmagunk kommunikációján és cselekedetein érdemes elgondolkodnunk.
Ehhez az önismeret egy jó út. Megérthetjük mit miért teszünk és miért úgy cselekszünk ahogy, amikor ezt már tudjuk, lehetőségünk van másik megoldásokat választani. Mindig van lehetőségünk választani, hogy miként cselekszünk egy adott helyzetben.
Van egy olyan mondás, hogy amibe energiát teszünk az gyarapszik. Igaz ez arra, amikor szeretnénk egy célt elérni (pl. megtanulni angolul). Ennek érdekében megteszünk minden tőlünk telhetőt (órákra járunk, szavakat tanulunk, filmet nézünk stb). Majd kitartó munkánk eredményeként elérjük a célt.
Azt gondolom ugyanez kellene, hogy működjön abban az esetben is, amikor szemléletváltást szeretnénk elérni szűkebb vagy tágabb környezetünkben.
A kérdés az, hogy passzívan várjuk, hogy mások szemlélete megváltozzon vagy elkezdjük úgy, hogy mi magunk próbálunk változtatni a cselekvéseinken, kommunikációnkon?
képek forrása: www.pinerest.com