Mi van a jelenben? Mi történik MOST? Mennyire tudunk most a jelenben lenni? Mit teszünk addig, amíg várjuk milyen lesz a jövő és közben sírjuk vissza azt, ami már elmúlt? Miért nem kezdjük élni inkább a jelent? Miért félünk most a jelenben lenni és tudatosítani magunkban, hogy tetszik vagy sem, ez van: újratervezés. Akár naponta. Mi segíthet abban, hogy úgy éljük a jelent, hogy az épít és nem csak túlélő üzemmódot jelent?
Amikor megkérdezik tőlem mit értek tudatos szemlélet alatt, gyakran használom a folyó és a szörf példáját. Az élet a folyó, az ember pedig egy szörfdeszkán egyensúlyozik, ahogy halad a saját életében. A tudatos szemlélet a szörfözésben való edzettséget, a szörf tudást jelenti ebben a hasonlatban. Azt, hogy mennyire éljük tudatosan az életünket, mennyire ismerjük saját magunkat, legyen szó a testünk működéséről, az érzéseink felismeréséről, a működési mechanizmusainkról vagy akár a megküzdési stratégiáinkról.
A tudatos szemlélet egyik lényeges eleme a jelenben levés képessége. Amikor a gondolatainkat arra fókuszáljuk, ami éppen történik velünk: érzések, gondolatok, reakciók észlelése, képességek felismerése és tudatosítása. Nem a kontroll és az irányítás, hanem az észlelés, felismerés és tudatosítás a lényeg. Ez nem annyira misztikus dolog egyébként, akár a jóga, ez is nagyrészt gyakorlás kérdése. Rá kell szánni időt, energiát és gyakorolni.
De mire jó ez tulajdonképpen?
Ha egyszerűen akarok fogalmazni arra, hogy a saját életünket éljük és tudjuk, értsük mi történik bennünk. Ez azért lényeges, mert ezzel a tudással sokkal több lehetőséget látunk, amikből választhatunk. Sokkal több mindent tudunk befolyásolni, tudunk a javunkra fordítani, mint azt egyébként gondolnánk. Ez pedig krízis esetén különösen jól jön. Krízis lehet bármilyen élethelyzetben történő változás: egy szakítás, válás, munkahely elvesztése, munkahely váltás, szeretett személy elvesztése, betegség vagy akár egy költözés is, jelen esetben egy világjárvány hatása a gazdaságra és a napi életünkre.
Az ilyen kríziseken többféle módon lehet túljutni: lehet túlélni valahogy és lehet valamennyire tudatosan átmenni rajtuk. A különbség az, hogy utána a megélt tapasztalatot hogyan hasznosítjuk a további életünkben, pl. a következő hasonló helyzetben. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden jó és rossz tapasztalatból megértsük a tanulságot és tovább vigyük magunkkal belőle a megszerzett tudást. Ehhez viszont foglalkozni kell azzal, hogy mindeközben mi zajlik le bennünk: érzés, fizikai változás és gondolatok szintjén is. És ehhez meg kell kicsit állni, le kell lassulni, csendben kell lenni és figyelni, befelé, magunkra.
Pontosan tudom, hogy ez nem egyszerű dolog. Saját tíz éves tapasztalatom az önmagammal való „találkozásban”, a jelen életem, cselekvéseim észlelése és tudatosítása egy kőkemény folyamat volt és ma is az. Pont olyan, mint rendszeresen edzeni: izzasztó, fáradságos, kihívásokkal teli és egyben rengeteg örömöt és sikerélményt is hoz. Egészségesen tart és rugalmassá tesz. Szerintem ez egyedül nem is végigjárható folyamat, de mindenképpen könnyebb ha van külső segítő szakember, mint edzésen az edző. Nem ő fut, nem ő csinálja a guggolást és nem is ő nyeri a versenyt. De ott van és segít, támogat, feladatokat, eszközöket ad, átadja a saját tapasztalatait és meghallgat. Azt gondolom, ahogy az edzéshez is érdemes edző segítségét kérni, önmagunk fejlesztéséhez is lényeges megfelelő támogató és segítő személyt találni. Különösen most.
Mert az „élet folyó” most nagyon megváltozott. Most mindannyian vízesésen szörfözünk, ki-ki a maga módján. Van, aki már rutinos ebben, van aki még csak most vág bele és olyan is van, aki inkább a kanapén ülve nézi, ahogy mások sportolnak, jó esetben drukkol nekik. De az élet, a folyó nem áll meg, a vízesés után is folytatódni fog. A kérdés az, hogy belefulladunk, sodródunk, megtanulunk úszni menet közben vagy áramlunk a folyóval együtt.
Ne legyen illúziónk, a mostani helyzetben mindenkinek bőven jut kihívás.
Ahogy ebben a filmben is látszik (The river’s call), bármennyire profi és rutinos vagy a folyón, ha egyszer elindultál rajta, jöhet bármi. Bár tény: ezek a srácok maguk választották a kalandot, a kihívást, mert ez a szenvedélyük, ettől érzik, hogy igazán élnek, ettől még látszik, hogy nekik sem könnyű végig csinálni. De vajon nekünk átlagembereknek nem ugyanez az élet? Nem így kéne nekünk is belevetni magunkat a saját életünk folyójába? Akár akarjuk, akár nem, van, hogy egyszerűen ilyen az élet. Akkor már nem jobb és könnyebb ha edzetten ér bennünket a kihívás?
A saját élményeimet nézve az elmúlt néhány hét engem is megforgatott sokszor. Túl vagyok az első sokkon, megvolt a vákuum érzés, voltak gyors pánik-kreatív reakciók, volt elkeseredés, volt begubózás, volt lázadó kitörés, volt öröm és pozitív élmények sora. Nincs vége, folyamatos hullámzásban vannak az élményeim, érzéseim, naponta kell újratervezni és rendezni a sorokat vagy éppen hagyni, engedni azt, ami éppen zajlik bennem.
Arra gondoltam megosztok néhány saját gondlatot és cselekvést, hátha valakinek segít, talán tudtok ötletet vagy erőt meríteni belőlük.
Az első sokk élményekre egyszerűen tudtam reagálni, üss vagy fuss alapon: nekem két alap dolog kell ahhoz, hogy jól legyek: tudjam, hogy a „nyájam” rendben van, kapcsolódjak a szeretteimhez és legyenek meg a nyugalmat, biztonságot adó lazító mankók, amik stabilitást adnak. Ezért ezeket kezdtem el beiktatni a napi /heti rutinba:
- a barátokkal az online együtt kávézást és beszélgetést, konferencia sörözést
- a napi beszélgetés/video a szüleimmel, ez mindannyiunknak segít, látjuk, hogy a másik hogy van és töltődünk egymásból
- csoportos online társasozást, ahol első körben a pozitivityt játszottuk
- a félelmeim leküzdésére és a napi rutin egyben tartásához nekem a reggeli 15 perc meditáció segít, ébredés után rögtön még az ágyban ülve, akár csak végigvenni mit teszek aznap, és csak aznap
- a mozgás és feszültség oldáshoz a jóga, itthon, online videókról bármikor, ahogy napközben sikerül beiktatni, nem megy minden nap, de ha belefér örülök neki és megdicsérem magam
- futás, ha lehet napsütésben így kettő az egyben
- ha felgyűlik a feszültség akkor dinamikusabb cross-fitt edzés, szintén itthon, szintén videóról
- a napi munka megszakítása kb. 2 óránként friss levegőn léttel: ez gyakran az ebéd vagy kávé elfogyasztása a mini teraszon, néha kabátban, de kint szabad levegőn
- a bevásárlás összefogása, hogy max. másfél hetente kelljen menni, listával, célirányosan
- outdoor videók nézése a híradó helyett – imádok az erdőben lenni és túrázni és ezek a videók kicsit behozzák a szabad tér élményét
- természet hangjai hallgatása munka közben, ez érezhetően két perc alatt helyreteszi a stressz és rezgés szintem, tényleg, láthatóan kisimulok tőle
- hangtálas meditáció online – nem feltétlenül szeretem online, mert máshogy jönnek át a hangok és a rezgés, de most ez van, akkor ezt használjuk ki, így is van nyugtató feltöltő hatása
- egyszerre egy dolog: ha eszem, akkor arra figyelek és élvezem az ízeket, ha tornázom, akkor csak azt csinálom és elmerülök benne, ha munka akkor nincs más, de időnként direkt szünet beiktatása
- a házimunka beiktatása a munkaszünetekbe, hogy legyen miért felállni és mást csinálni (ülőmunka megszakítása tudatosan „mozgással”)
- online kapcsolódások keresése beszélgetéshez – ebből van, ami csoportos beszélgetés a krízis kapcsán, van ami társasági élmény
- barátokkal közös élmény felidézés korábbi utazásokról képekben, történet meséléssel
- „kislisszolás” a természetbe, megfelelő felszereléssel és körültekintéssel, olyankor, amikor senki vagy kevesen vannak (hajnalban indulva), sétálni, töltődni, mozogni, elengedni a gondolatokat
A fentiek egyike sem varázsszer és nem is különleges megoldás, biztos, hogy nem való mindenkinek, nekem ezek segítenek.
A lényeg az, hogy Te arra figyelj Te hogy vagy és próbáld meg keresgélni mire van szükséged, mi esik jól, mi segít és alkalmazd, szánj rá időt.
Nem most kell azonnal jól lenni és mindent tudni magunkról. Kis lépésekben, apránként, kicsit egyre jobban odafigyelve önmagadra és másokra is. Érzések, gondolatok, reakciók észlelése, képességek felismerése és tudatosítása. Lehet segítséget kérni. Tényleg. Nem ciki. Engedd meg magadnak, sokszorosan megtérül. Van sok lehetőség, most online is, akár ingyenes/ pro bono segítséget is kaphatsz.
Mert nem a vízesésben kell megtanulni szörfözni, de a vízesés tapasztalatát lehet arra használni, hogy észrevegyük, most már nem lehet tovább húzni, hogy elkezdjünk szörfözni tanulni.
A kiemelt kép forrása: www.pinterest.com